Drága Olvasóim!
Először kezdeném azzal, hogy nagyon - de nagyon hálás vagyok nektek, minden egyes véleményért,
és kantintintásért, na meg persze azért, amiért olvastátok a történetemet. Igazán sokan jelentett
és jelent is, hogy figyelemmel követtétek mint a blog, mint a történet sorsát, amelynek a folytatása
egy kis ideig igencsak kérdéses volt, több szempontból is. Újdonság volt nekem belekezdeni ebbe
a történetbe, ugyanis nem ehhez szoktam. De úgy látom, hogy mégis hasonlít a korábbi történeteimre, amelyet bár szerettem volna elkerülni, még sem ment. Lehet, hogy azért mert valamilyen módon a
drámai romantikus műfajhoz jobban értettem, jobban megfogott. Tudom, hogy lehetett volna még
ezt tovább írni... de ennél a pontnál jött el az az érzés, hogy nem. Itt a vége! Nem szerettem, és
nem is akartam volna ezt tovább bonyolítani/ sem pedig szőni. Őszintén szólva én azért kezdtem
bele ebbe a story-ba, mert azt szerettem volna nektek megmutatni, átadni, hogy én miként
gondoltam a folytatást a könyv sorozatnak az első részét... igaz a kis Sia az első gondolatban
nem volt benne, de mégis szerettem volna, bele olyasmit vinni, amelyet talán a könyvben soha
nem vittek volna bele.
Bevallom, én is érzem, hogy lehetett volna egy kicsivel jóval több +18-as jelenet, hiszen a
könyvben is volt, elég sok. De még sem így alakult, ha nem másképp. S tulajdonképpen ezt
az egészet, most nem is igazán a szexre építettem, hanem az érzelmekre, és a helyes.
Lehet, hogy nem volt egy extrém +18-as részekkel teli töri ez, de mégis úgy vélem látni, hogy
volt akiknek ez mégsem okozott annyira nagy gondot.
Pontosabban ezeknek a személyeknek, szeretnék KÖSZÖNETET mondani, amiért a
kezdetektől fogva, nyomon követték mint a blogot, s mint Anastasia és Christian kissé
bonyodalmas kapcsolatát.
Forci, Nóci, Orsy és Reni! Hálás vagyok nektek, mindazokért a szavakért, mondatokért és
biztatásokért, amiket tőletek kaptam. Ti négyen voltatok azok, akik megmutattátok, hogy
tudtok türelmesek és megértőek lenni. Szívből örülök, hogy megismerhettelek titeket, és
hogy velem maradtatok. ♥
Ezer köszönet mindenki másnak is, akik rákattintottak az "Elolvastam" gombra.
Köszönet, Anitabill-nek is, a Chat-ben megírt véleményei miatt.!
És ha már ennyire benne vagyok a köszönet nyilvánításban, akkor csak nem hagyhatom ki azt
az egyetlen egy személyt, akinek szintén borzasztóan hálás vagyok!
Még pedig a Bétámnak: Dóry-nak!
Neki is nagyon sokat köszönhetek, akárcsak nektek. Ő amikor elvállalta a béta szerepet,
idővel nem mint szimpla béta lett számomra, hanem annál sokkal több. Nélküle, már nem igen
működne ez a blog!
Ő a megmondója, hogy hányszor akadtam is el tulajdonképpen az írással,
és hogy hányszor jelentettem ki azt, hogy én ezt már nem bírom/ nem tudom, tovább írni!
S tudjátok, hogy mit felelt ő nekem ilyenkor? Hm? Nem? Akkor elmondom!
Azt mondogatta, hogy gondoljam és fontoljam át, még akkor is, ha az beletelik egy kis időbe.
Én pedig hallgattam rá! Három okból is. Az egyik: mert nem akartam őt cserben hagyni!
A másik:titeket sem akartalak cserben hagyni (mert tudtam, hogy nem ezt érdemlitek), és a
harmadik: pedig, azért mert korábban megfogadtam magamnak, hogy akár törik, akár szakad,
avagy omlik, mégsem hagyhatom se félbe, se abba! :)
Így tehát, csak szívből tudom azt mondani nektek, hogy: KÖSZÖNÖM!
******
Sajnálom... de bizonyos okok miatt ez még sem fog megtörténni... sokat gondolkodtam,
vagyis leginkább a bétám szavain ezzel kapcsolatosan, hogy ezt az egészet meg kéne hagyni,
úgy ahogy van. Nehéz lenne belelátni Christian fejében... és hát hogy őszinte legyek...
nem szeretnék egy unalmas/elcsépelt/értelmetlen részt kombinálni az ő szemszögéből!
Remélem megértitek és el is fogadjátok ezt a döntésemet, ha nem, akkor sajnálom! :/
vagyis leginkább a bétám szavain ezzel kapcsolatosan, hogy ezt az egészet meg kéne hagyni,
úgy ahogy van. Nehéz lenne belelátni Christian fejében... és hát hogy őszinte legyek...
nem szeretnék egy unalmas/elcsépelt/értelmetlen részt kombinálni az ő szemszögéből!
Remélem megértitek és el is fogadjátok ezt a döntésemet, ha nem, akkor sajnálom! :/
******
Korábban szintén a Chat fölött láthattok egy szavazást, amelyben az volt a kérdésem, hogy
szeretnétek -e ha letölthető lenne a történet?! Nos, a 26 szavazat során, 26 szavazat érkezett
az "IGEN"-re, ami alapján,miután átnéztük és kijavítottuk majd az esetlegesen előforduló hibákat,
letölthetővé teszem majd! Ami nos, egy jó kis időt igénybe fog majd venni. De ahhoz,
hogy gond nélkül, javítottan kerüljön letöltésre, úgy gondolom, hogy szükséges lesz majd az az idő,
amelyet rá fogunk majd szánni a történetre. És ahogyan megleszünk vele, úgy ide a blogra fel is
fogom majd rakni a letölthető linket! :)
******
Végezetül pedig... nem mondom, hogy igen, és azt sem, hogy nem... így inkább csak az -e
kettő között levő szót mondanám, hogy: TALÁN! Talán... azaz lehetséges, hogy egy újabb
történet lesz majd olvasható tőlem. Alapjaim már megvannak, mondhatom, hogy nem egy és
nem is kettő. De még sem mondom azt,hogy belefogok majd kezdeni akármelyikbe is.
Úgy gondolom, hogy nem lenne fer veletek szemben, ha most mégis azt mondanám, hogy:
Na akkor igen,jön hamarosan xy napon belül a következő történet!
Mert aztán lehet, hogy esetleg közben jönne valami, avagy egyszerűen csak nem fogom tudni
megírni.
Ezért most csak azt mondom, hogy csak TALÁN!
Szükségem van egy kis időre, át kell, hogy gondoljam, hogy valóban szeretném -e és hogy
menni is fog -e.
Mindenesetre, előbb - utóbb, de valamilyen dűlésre fogok majd jutni ez ügy kapcsán, amelyet
természetesen meg is fogok majd osztani veletek, hogy mégis mire jutottam, és hogyan
döntöttem. :)
döntöttem. :)
A figyelmeteket, és megértéseteket köszönöm! További szép és kellemes estét, és nyarat
kívánok mindenkinek! Hamarosan, újra jelentkezem!
Love_Day
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése