Part 18 (RÉSZLET)

Drága Olvasóim!

Ahogyan a minap ki is írtam a chat-ben, meg is hoztam a mai napra ígért ízelítőt, a következő részből - amelyet, megpróbálok a hétvégén be is fejezni. 

Remélem, hogy sikerül most... ezen a hétvégén befejezni, és fel is tenni nektek a fejezetet. :$

A chat fölött pedig, találhattok egy szavazásra alkalmas kérdést, és választási lehetőségeket!

További szép napot mindenkinek!

Love_Day

"Amikor megérkezünk az intenzív osztályra, Greace, – aki a férje, Carrick karjai között áll, - amint észre vesz, egyből felénk indul. Megállva előttem, zokogva hajol le hozzám, és szorít magához erősen.

A szoros öleléstől, egy fájdalmas szisszenés hagyja el az ajkaimat, mire a most könnyeitől alig látó, – a mindig kedvesen mosolygó Greace, - hosszas bocsánatkérésbe kezd.

-          Nem történt semmi – nyugtatom meg, majd amikor megpillantom a fájdalommal teli szempárt, újabb könnyáradat veszi kezdetét az arcomon. – Ó, Greace... én... én annyira sajnálom. Az én hibám... – észreveszem, amint a szavamba igyekszik vágni, amit én természetesen nem hagyhatok. – De, igen is az én hibám. Miattam... miattam lőtték le Chris-ti-an-t... – egy pillanatra elcsuklik a hangom, amikor kiejtem Ötvenem nevét – Ha... ha...

-          Ne ostorozd magad, Ana! Nem a te hibád! – ölel magához újra, és immáron én is viszonozom az ölelését. – A fiam csak azt tette, amit a szíve diktált, még pedig, hogy megmentse azt az embert, akit a legeslegjobban szeret.

Greace vallomását, – miszerint Christian szeret, - ha nem hallottam volna a saját szájából, amikor a karjaim között vérzett majdnem el, akkor nem tudnám elhinni... de most... most miként a fejemben visszhangzik Ötvenem hangja, amint azt mondja, hogy: szeretlek, a szívem örül, hogy az érzelmeim viszonzásra találtak...."