Part 11 (RÉSZLET)

Üdv mindenkinek újra itt! Az elnézéseteket, és megértéseteket kérem, amiért közel két hete nem jelentkeztem, sem részlet, sem pedig teljes fejezet formájában. De az előző fejezetnél előre jeleztem is nektek, hogy a folytatásra várnotok kell egy ideig... de hogy mennyi ideig, az nem volt feltüntetve, mert még én sem tudtam akkor, hogy mennyi időre lesz szükségem ahhoz, hogy egy összvázlatot tudjak írni, amely alapján el tudok indulni abba az irányba a történetben, amelyre el szeretnék jutni, és hogy továbbra is a megtervezett fejezeteket minden megakadás nélkül folytatni tudjam. 

A vázlatok nagyjából már megvannak, amelyek bármikor változhatnak... de az nem jelenti azt, hogy most akkor addig kell várnotok rá, amíg biztosan nincs meg a teljes vázlat... Ugyanis, ami már megvan, az alapján igyekszem írni tovább a történetet. 

Amihez, őszintén szólva csak a mai nap tudtam nekikezdeni. Bevallom, sem időm, sem pedig a hangulatom nem volt meg ahhoz, hogy belekezdjek az írásba, mindaddig, amíg biztos nem leszek abban, hogy a most következő 11. fejezet után, el tudom-e kezdeni megakadás nélkül a 12. fejezetet. Mindig kérdésekbe ütköztem bele, hogy biztosan... hogy jó lesz ez így? Biztos, hogy ezt szeretném ha benne lenne? Biztos, hogy ebbe az irányba szeretném vinni? Ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem... ami gondolom minden blogíró társamban is felszokott merülni... így hát ezzel elvoltam egy darabig, egészen a mai napig. Ugyanis, nekikezdtem a folytatás fejezetnek, amiből egy kis ízelítőt szeretnék adni nektek...:

Részlet:

„Ne menj el! Kérlek, maradj velem, Ana!” – visszhangzanak a fülemben és a fejemben egyaránt Christian szavai, amikor hangos dörömbölésre leszek figyelmes, amely pontban a fürdőszoba ajtaján csattan. Ijedten nyitom fel a szemeimet, mire szembe találom magam a tükörképemmel.

A fehér blúz még mindig rajtam, és be is van gombolva. Lejjebb pillantva, a szoknyám is rajtam van még. Kábán nézek újra szembe a tükörképemmel, s értetlenül meredek a kipirult arcomra.

Mi folyik itt? Mi történt? – kérdezem magamtól, miközben arra próbálok rájönni, hogy miért is nézek ki pontosan úgy, mint azelőtt, mielőtt lefeküdtem volna Christiannal. Óh, ne! Ez nem történhetett meg! Nem feküdhettem le vele... vagy mégis?

-          Ana, minden rendben? Ana? Ha nem válaszolsz, vagy nem nyitsz ajtót, isten bizony, hogy betöröm ezt az átkozott ajtót! – hallom Christian ideges parancsoló hangját, ami déja vu érzést kelt bennem.

Miért érzem magam úgy, mintha egy álomba keveredtem volna? Vagy ez maga volna a valóság? De akkor mégis... – azonban a gondolatmenetemet nem tudom befejezni, ugyanis a fürdőszoba ajtaja megadva magát, a csempe padlón zuhan, amitől egy erőteljes sikoly hagyja el az ajkaimat..."

Feltehetőleg vasárnap várható a teljes fejezet megjelenése, de ez nem 100% -os. De, ha bármi közbe jönne, ami folytán mégsem jönne a fejezet vasárnap, azt a chat-re kifogom írni!

Még egy kis türelmeteket ... "Please" .

Love_Day