{You are the only one who has ever touched my heart} BEFEJEZETT



Characters:


Anastasia "Ana " Steele

A történet egyik főszereplője, és a történet az ő szemszögéből olvasható.
Gyönyörű és felelősségteljes lány. Aki két év után, úgy tér vissza, abba a városba,- ahonnan egykoron elmenekült - , hogy szembenézz a múltjával, azaz egész pontosan "ötven árnyalatával". Csak hogy túlléphessen a szívében tátongó mélységes fájdalomtól... Vajon sikerül majd neki?



Christian Grey

A történet másik főszereplője.
Gyönyörű, sármos és rendkívülien jóképű férfi, akiért nők ezrei áhítoznak. De kevesen tudják, hogy valójában legbelül milyen férfi is ő.  Sötét és fájdalmas a múltja, ami végett képtelen komoly kapcsolatba kezdeni. 
Azonban mégis van egy valaki, aki sokkal többet jelentett neki mint a többi alávetettje...




Ana " kicsi Ana " Kassar

Ő Ana, örökbe fogadott lánya, akit négyéves kora óta a sajátjaként nevel, és szeret.
Gyönyörű és tündéri öt éves kislány. Aki egy szempillantás alatt, mindenkit az ujja köré csavar. És, ez nem lesz másként nevelőanyja egykori nagy szerelmével sem, akihez rövid időn belül, ő is nagyon ragaszkodni fog...




Mia Grey

Ő, Christian "kis húga". Gyönyörű és aranyos kislányos bájával, szintén mindenkit az ujja köré csavar. Kedvessége miatt, nagyon szerethető. És, nagyon szereti a bátyját Christian-t. Éppen ezért, minden eszközt bevet, hogy segíthessen neki visszaszerezni Anastasia -t...




Eliot Grey and Kate Kavanagh

Eliot, a harmadik Grey testvér. Aki mind addig a napig, amíg nem találkozott Kate -tel, igazi nőcsábászként élte életét. De ma már, bár szellemileg nem is, de szívileg megkomolyodva házasságra adja a fejét...
Kate, Ana gyerekkori és mostani egyetlen leges legjobb barátnője. Aki az elmúlt évek alatt, hatalmas újságírói és riporteri babérokra tört. 
Szőkesége lévén, még is okos és öntudatos...




Jason Taylor

Ő Christian testőre, és sofőrje egyben. Megbízható, és nagyon figyelemre méltóan végzi a munkáját...




Mr. "Carrick" & Mrs. "Greace" Grey

Christian, Eliot és Mia szülei. Akik igencsak nagyvonalúak minden szempontból. Kedvesek és segítőkészek. A gyermekiékért, és azok boldogságaikért bármit megtennének...




Loren Matthews, Christopher "Chris" and Holly Davis

Loren, Ana párizsi barátnője. Aki egyedülálló két gyermekes anyukaként irigylésre méltóan, igazán erős nő. Imádja a gyereket, és éppen ezért döntött úgy, hogy nyit egy helyi óvodát, ahol nap - mint nap a gyerekeivel lehet.
Magabiztos, szó kimondó és független nő. 
Kedvessége és a segítőkészsége miatt nem lehet nem szeretni és kedvelni őt.
Gyermekei pedig, Ana legeslegjobb barátai...




Pierre Cardin

Ana barátja, kinek a jelenléte nem kis port fog kavarni, Christian szemében... hogy miért is, a történet folyamán kiderül...




Elena Lincoln "Mrs. Robinson "

Azt hiszem őt már mindenki ismeri... :/ De... csak kevés jelenetet szánok neki! 
xD




David Mirror

Ő a párizsi Mirror könyvkiadó első számú vezetője, és Ana főnöke. 
Akinek mindene a cég, a családja mellett.
Kicsit szigorú, de jó fej főnök...


Chapters:



Prológus

"Nem zavar a késői idő, amely szerint már este nyolc óra is elmúlt. És ahelyett, hogy hazamennék és, otthon elmélkednék a holnapi nap miatt, egy gyönyörűen kivilágított parkba tévedek be, ahol az egyik pad háttámlájára felülve az égre emelem a tekintetem.    Pár napon belül mégis találkozni fogok azzal a férfival, akit két évvel ezelőtt elhagytam, s akit, bár mind tudatlanul próbálok elfeledni, mégsem tudok."



Part 1
A kezdet


"A reptérre megérkezve, épp hogy csak annyira van még időnk, hogy felhívjam Kate-et, hogy már úton vagyunk, majd amikor feljutunk a gépre, helyet foglalunk a helyünkön, és indulásra készen állva, akaratlanul is a holnapi nap jut az eszembe, és az, hogy újra látni fogom őt..."



Part 2
A viszontlátás pillanata


"Mire mindenki feláll a helyéről, és mosolyogva nézik, amint Ana végig szórja előttünk az utat. Utána én és Mia indulunk el, és mindaddig amíg őszintén és szívből mosolygok amíg el nem érünk az oltárnak nevezhető helyig. Ahol Eliot, fehér szmoking-ben és világos kék nyakkendőben, áll a pap előtt. Mögötte pedig, egy számomra ismeretlen fiatal srác, és a világ legpiszokabbul jóképű férfija áll. Fekete szmokingban és fekete csokornyakkendőben. Amikor a tekintetünk összekapcsolódik, elvesztem a külvilággal a kapcsolatot, és csak is az ő hitetlenséget és örömet sugározó szürke szemeibe nézek...."



Part 3
Szemtől - szemben Mr. Ellenállhatatlannal!


"-          Vagy nem akarsz - jelenti ki. – Mond ki, hogy nem akarsz velem találkozni – kéri. – Mondd a szemembe! – utasít, mikor nem szólalok meg. – Anastasia, mondd ki! – ismétli el az utasítását, miközben maga felé fordít. Hihetetlen, hogy még ennyi év eltelte után is, képes arra, hogy utasítást adjon ki nekem. Mégis kinek hiszi ő magát?!   Mr. Ellenállhatatlannak! – feleli ördögi felem, aki két évnyi szabadság után visszatérni kívánt.  Nagyon vicces! – fintorogva felelem vissza neki."

Part 4
Egy mosoly, mely pillanatokon belül elillan

"Lehet, hogy éppenséggel nem helyénvaló a mostani viselkedése, ahogyan Christian-nak sem... de mégis örömmel tölt el, hogy Ana ilyen vidám...   Nem sokkal azután, hogy Ana-ék befejezték a sütidobálást, a Grey rezidencia egyik hálószobájába vezet be minket Christian. Feszültnek, és kissé ingerültnek érzem magam, mikor tudatosul bennem, hogy egy szobában vagyok vele. De az a tudat vigasztal valamelyest, hogy Ana is velünk van.   Attól, hogy esetleg most láthatom az igazi, valódi önmagát, az még nem jelenti azt, hogy azon nyomban el is gyengülök előtte, még ha magamban ez így is volt, a nemrég történtek közepette..."


Part 5
Csak egy rossz rémálom


"Az álmomra gondolva, a hideg futkos a hátamon. Bár nem szeretnék rá emlékezni, még is erősen magam előtt látom, ugyan azt a jelenetet, amelyet álmomban láttam. Annyira szörnyű volt az egész... de legfőképpen az, hogy nem tudtam segíteni sem a nőn, sem pedig a kisfiún. Aki pontosan hasonlított arra a kisfiúra, akit Christian – két képzeltem el, akkor amikor sikerült kicsikarnom belőle, hogy milyen volt a gyermekkora azelőtt, mielőtt Greace-ékhez kerülhetett volna.   Édes istenem! Nem lehet, hogy éppen arról a jelenetről álmodtam, amelynek az emléke, rémálomként kísérti szinte minden egyes éjjelen Christian-t?"


Part 6
Beszélgetés Christiannal - és a - Vacsorameghívás elfogadása


"Én pedig néhány pillanat erejéig gondolkodóba esem. Bevallom ezt nem így terveztem, sőt, mi több, egyáltalán nem erre számítottam. Soha nem hittem volna, hogy a mostani Christian, és az a férfi, akit két évvel ezelőtt meg ismertem, egy és ugyan az a személy lenne. Mintha kicserélték volna. Igaz, amit elakartam mondani neki, az elmondtam, de amit most mondott, meglepett. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy így érezzen velem kapcsolatban. Fogadd el a meghívást! – parancsol rám a tudatalattim, határozottan. Végül is csak egy vacsoráról volt szó, nem pedig egy új szerződés kötéséről.  -          Rendben, veled vacsorázom holnap este. – válaszolom. – De ha most megbocsátasz, visszamennék Ana-hoz."


Part 7
Amikor úgy érzed, hogy na akkor dehogy...


"Egyrészt a szavába szeretnék vágni, mert nem akarok róla beszélgetni, másrészt pedig hajt a kíváncsiság, hogy megtudjam, ő miként élte meg a szakításunkat. Holott annyit már tőle is tudok, hogy neki is éppen annyira fájt, mint ahogyan nekem. De mégis olyasvalakitől szeretném hallani azt, hogy Chrtistian mit élt át ebben a két évben, akit igazán közel enged magához. Így tehát mégsem szakítom félbe, helyette érdeklődbe hallgatom minden egyes szavát és mondatát."


Part 8
Vacsora "Ötven árnyalattal"


"Annyira belemerülök a munkámmal járó élmény mesélésébe, hogy észre sem veszem, amikor a pincér leteszi elénk a Christian által választott menüt, és bort.  Amikor a mondandóm végére érek, meglepetten vizslatom a velem szemben ülő gyönyörű férfit, akinek ragyogó szürke szemei engem figyelnek. Érzem, hogy elfogok pirulni, éppen ezért a tányéromra szegezem a tekintetemet. Felemelem a kést, és a villát, és vágok a steakből. Összefut a nyál a számban, olyan finom. Velem egy időben Christian is elkezd enni. A zene közben megváltozik, lágy hangú nő énekel a háttérben, szavai visszhangoznak a gondolataimban. Christianra pillantok, és ő is engem figyel. Éhség, vágyakozás, és félelem, egyetlen forró pillantásban egyesül.
Félelem? Még is mitől fél? – teszem fel a kérdést magamnak, hol ott tudhatnám, hogy erre egyedül csak is ő tudná megadni a választ, éppen úgy mint a többi fel nem tett kérdésemre..."


Part 9
A kórházban


"-          Annyira rossz érzés így látnom téged. Nem akarlak többé szenvedni látni, és szerintem Ana sem akarja, hogy sírj, és szenvedj. Figyeld meg, hogy ki fog majd csattanni a boldogságtól, amikor felébred, és meglát téged.  -          És téged. – mondom, mire kissé meglepetten tekint rám. – Igaz, hogy még csak alig három – négy órát töltöttetek el kettesben, már nagyon megkedvelt téged. A mi nap, amikor Mia megjelent nálunk, és elmondta, hogy veled találkozom, ő is jönni akart velem. – felelevenítve magamban az emlékeket, mosolyra húzódik a szám. – Kevés olyan személyt ismerek, akiket az első pillanatban megkedvelt."




Part 10
Ne menj el...


"Behunyom a szemeimet, és élvezem az ölelését.  Egyikünk sem szól egyetlen egy szót sem, csak hallgatjuk a másik egyenletes lélegzetét. Talán jobb is így, hogy egyikünk sem szól semmit. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Érzem amint a simogató ujjai alatt, a fáradtság és az álmosság kezdi átvenni felettem az uralmat, de mielőtt átadhatnám magamat az álmok végtelenjének, még hallom suttogó szavait, amelyeket a hajamba mormol:   -          Ne menj el! Kérlek, maradj velem, Ana..."


Part 11
A búcsú


"Küszködve a szavakkal és a könnyeimmel határozom el, hogy most van itt az ideje annak, hogy elbúcsúzzam attól a férfitól, akinek a szívemet adtam.  - Nekem nem kell más nő rajtad kívül, fogd már fel végre! – morogja. – Csakis te kellesz ne...  - Ég veled, Christian! – vágok a szavába, majd megfordulva, sietős léptekkel hagyom el a csónakházat, és a házba rohanok, ahol szembe találom magam Grace kérdő aggódó tekintetével."


Part 12
A telefon hívás


"Elkeseredetten csóválom meg a fejem, Christian hívása miatt. Mégis miért nem tudja elfogadni, hogy olyan, hogy mi, már soha többé nem lesz? Miért nem tud már békén hagyni, és elfeledni? Vagy legalábbis túllépni rajtam... amelynek csupán a gondolata is rettentő fájdalmat okoz, de mégis ez lenne mind a kettőnknek a legjobb..."


Part 13
Ezt nem hiszem el!


"-          Ezt nem hiszem el! Épp ugyanannyira nem tudtál túllépni rajtam, ahogyan én terajtad. Valld be! Valld be végre, hogy...   -          Elég! – vágok hirtelen a szavába. – Azt hiszel, amit akarsz, engem nem érdekel. De most már eressz el! – lökném el őt magamtól, de ő nem ereszt.  -          Nem hiszek neked. De egy valamit jól jegyezz meg, Ana! Soha nem mondtam le rólad, mert nem tudtam, és ahogyan eddig, úgy most sem fogok. Vissza foglak szerezni, kerül amibe kerül. Bármi áron, de egy szép napon – amelyet remélek, hogy nem is olyan sokára lesz -, újra az enyém leszel – mondja, és hogy nyomatékot is adjon a szavainak, egy erőszakos csókot lehel az ajkaimra, majd ellökve magát a faltól és egyben tőlem, kilép a fürdőből..."


Part 14
Váratlan meglepetések


"Az emlékek hatására egy újabb feltörekvő nyögést igyekszek elnyomni, amikor... amikor az asztalom előtt megpillantani vélem gondolataim főszereplőjét, és a világ legimádni valóbb kislányát. Meglepetten nézek hol az egyikőjükre, hol a másikójukra.    -          Hát ti? – kérdezem, amint kezdek felocsúdni a látogatásuk hatásától.  -          Szerettünk volna téged meglepni, mami. Ugye nem baj?  -          Nem, dehogy is! – vágom rá azonnal, amikor a karjaimba kapom őt, és megpuszilom az arcát."



Part 15
Nem engedem...


"-          Ne törődj vele! Ő már réges-rég nem jelent számomra semmit sem. – mondja újra kinyitva a szemeit, mire egy horkanás szerűség hagyja el az ajkaimat. Még hogy ne törődjek vele? Könnyű azt mondani!  – Kérlek, Ana! – fogja két keze közé az arcomat. – Nem engedem, hogy közénk álljon, sem Elena, sem pedig bárki más! Csak... csak gyere vissza hozzám! – kérlel, és mintha esdeklést vélnék kihallani a hangjából. – Mondj igent!"




Part 16
Fogságban

" Hangosan felnyögök a fejembe nyilalló fájdalomtól, a szemeimet kinyitva az épp hogy halványan pislogó lámpáknak köszönhetően nagyjából be tudom mérni a helyet, ahol vagyok. Egy elhagyatott házban. A levegőben érzem a ház poros és átázott szagát.    Az egyik kezemet a fejemhez emelem, és amikor meleg nedvességet érzek a kezemen, rémülten nézem meg az ujjaimat, amelyeken vért veszek észre. Méghozzá a saját véremet..."



Part 17
Ha nem lehet az enyém, akkor a tiéd sem!

"-          Erről az egészről is csak te tehetsz, ribanc! – förmed rám haragosan: a szőke hajú nő, valamennyivel távolabb tőlem. Felé fordítva a fejem, a tekintetem a még mindig a kezei között levő fegyverre siklik. – Ha te nem lennél, Christian még mindig az enyém lenne. De tudod mit? Ha nem lehet az enyém, akkor a tiéd sem! – jelenti ki, és az ajkai egy kárörvendő mosolyfélére húzódnak – ami leginkább vicsorításra hasonlít -, majd a fegyvert immáron másodjára is nekem szegezi."


Part 18
Vallomások

"- Néhányszor azt kérdezted, hogy miért nem megyek vissza hozzád. Még mindig tudni akarod az igazi választ rá? – kérdezem, majd reménytelenül sóhajtok egyet mielőtt kimondani készülök azt, amelyet már réges – rég meg kellett volna, hogy tegyek. – Azért hagytalak el, és azért nem is akartam vissza menni hozzád, mert... mert szerettelek. Szerettelek, ahogyan még most is, teljes szívemből – érzem amint a könnyeim végig folynak az arcomon, vallomásom során. - Sze-r-et-sz –e, mé-ég any-nyi-ra, ho-ogy visz-sza gye-re hoz-zám? – szólal meg hirtelen az az ismerős hang szívszorítóan rekedten, amelynek mindig sikerül megdobogtatnia a szívemet."



Part 19
Együtt

" Amikor ajkaink elválnak egymástól, Christian mélyen a szememben néz, szürke szempár a kékbe, és nem látok mást, mint azt, hogy mennyire boldog, ahogyan én is annak érzem magam. -  Ó, bébi! – lehel az ajkaim közé, megkönnyebbülten – Én is szeretlek – suttogja, és újra megcsókol.   A csókunk megszakításával, Christian nem engedi, hogy visszaüljek a kocsiba, helyette úgy helyezkedik, hogy én is elférjek mellette, majd a karjaival körül ölelve a mellkasára húz."



Part 20 + Epilógus
Te vagy az egyetlen, aki valaha is megérintette a szívemet!

"Néma csönd telepszik a szobára, amikor elhallgatok. Christian szürke tekintete az enyémet fürkészi, ahogyan én is.-          Figyelj, ha nem akarod... – kezdenék visszakozásba a választ illetően, de ő nem hagyva rá lehetőséget, hogy tovább beszéljek, egy mélyet sóhajt, majd megszólal.-          Valóban tudni akarod? – kérdezi előbb, mire bólintok. A tekintete színtiszta őszinteséget, és szerelmet tükröz amikor, válaszol. – Rendben. Azt mondtam, hogy... vagyis leginkább üzentem neked, hogy: Te vagy az egyetlen, aki valaha is megérintette a szívemet!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Társoldalaim

°°Amiket én olvasok és ahová érdemes benézni°°