Egy mosoly, amely pillanatokon belül elillan
Kérdések sorai kavarognak a fejemben, miközben azt
figyelem, amint a karjaimban lévő, göndör – szőke hajú kislány azzal a
személlyel társalog barátságosan, aki miatt elmenekültem Párizsba. Aki miatt
mindent magam mögött hagytam.
Aki... aki
úgy beégette magát a szívembe és az elmémbe egyaránt, hogy képtelen voltam őt
kiverni a fejemből. Nem ment, pedig próbálkoztam.
Amikor Ana
lekéredzkedik az ölemből, megfogja Christian kezét, aki kérdő pillantással
néz újra rám.
-
Mi az? – kérdem értetlenül, és visszafogottan.
-
Ana velem jöhet a süteményes asztalhoz? – kéri, én pedig
akármennyire is tiltakozni szeretnék, nem tudok.
Pedig
legszívesebben a képébe vágnám, hogy hagyja békén a lányomat. De amikor
Ana is kérőn néz fel rám, nem tudok nemet mondani.
Mivel hang
nem jön ki a torkomon, így sután csak bólintani tudok beleegyezésként. Ana
örömében felsikkant, majd elkezdi maga után húzni Christian-t, aki nevetve készteti őt megállásra, csak hogy felvehesse őt az ölébe.
A látvány akaratlanul is, de meghatott könnyeket csal a szemeimbe. Főleg akkor, amikor az eszembe jut, mikor Ana–t megismerhettem.
Mindössze
alig három éves volt, de már az első pillantásnál magával ragadott az
angyali kis arcocskája, az apró ujjacskái és lábai. És az a tündérien aranyos
mosolya, amit rám vetett. Emlékszem,
hogy milyen boldog érzés járta át a testemet, amikor az ölembe vehettem őt, és ő
pedig az aprócska kis tenyerét az arcomra helyezte.
Akkor, ott, abban a pillanatban elképzeltem, amint a saját gyerekemet tartom a kezeimben, akinek ugyanolyan szép szürkéskék szemei vannak, mint „Ötven árnyalatnak”, a
haja pedig mint az enyém, gesztenyebarna.
Visszatérve
a valóságba, a kézfejemmel letörlöm a könnyeimet az arcomról, majd
visszasétálva az asztalunkhoz, leülök a helyemre, és a tekintetemmel az Ana –
Christian párost tüntetem ki.
Meglep
Christian viselkedése, amelyet a lányom felé mutat. Talán még soha nem láttam
őt ilyennek. Mintha most lenne az az igazi Christian Grey, akit mindig is szerettem
volna látni.
Halkan elnevetem
magam, amikor Ana egy habos süteményt nyom a számára még igencsak idegen
férfinak az arcába, akit nem sokkal később hangosan ki is nevet. Christian
szája is mosolyra húzódik, majd az egyik pillanatról a másikra, ő is egy habos
sütit ken Ana arcára, aki ahelyett, hogy felsírna, vagy hogy hisztizésbe
kezdene, egy újabb sütit dob a társaságában lévő férfinak, hangosan
felkacagva.
Gyöngyölien
felhangoskodó kacagására rövidesen minden figyelem rájuk szegeződik, de senki
sem fordul el, vagy kezdi helyteleníteni az esetet, sokkal inkább mosolyogva
szemlélik a váratlan eseményt.
Egyáltalán
nem éreztem arra semmilyen késztetést, hogy rászóljak Ana–ra, és megszidjam, amit soha sem tennék... legalábbis szánt szándékkal biztosan nem.
Lehet,
hogy éppenséggel nem helyénvaló a mostani viselkedése, ahogyan Christian-nak
sem... de mégis örömmel tölt el, hogy Ana ilyen vidám...
Nem sokkal
azután, hogy Ana-ék befejezték a sütidobálást, a Grey rezidencia egyik hálószobájába
vezet be minket Christian. Feszültnek, és kissé ingerültnek érzem magam,
mikor tudatosul bennem, hogy egy szobában vagyok vele. De az a tudat
vigasztal valamelyest, hogy Ana is velünk van.
Attól,
hogy esetleg most láthatom az igazi, valódi önmagát, az még nem jelenti azt,
hogy azon nyomban el is gyengülök előtte, még ha magamban ez így is volt, a
nemrég történtek közepette...
Mikor Ana–val
a fürdőszobába lépek, látom amint Christian kifelé veszi az irányt a
szobából, de mielőtt távozhatna, még visszafordul felém, mintha
megérezné, hogy őt figyelem.
Látom
amint szólásra nyitja ajkait, amit rögvest be is csuk, majd minden szó nélkül
kilép az ajtón.
Vajon
mit akart mondani? – merül fel bennem a kérdés, miközben segítek
levetni Ana–nak a ruháját, akit nem sokkal később meg is mosdatok, majd
tiszta ruhába öltöztetek, a hajába pedig a virágos hajráfot teszem. Még
szerencse, hogy ide is hoztunk magunkkal váltás ruhát. – gondolom magamban.
Megfogva
Ana kezét léptem ki a szobából. Mielőtt kiléphetnénk az udvarra,
megjelenik mellettünk Christian, aki igencsak elmerenghetett valamin, mert neki
ütközik az ajtónak, amelyet az öccse, Elliot nyitott ki ... vagyis befele.
Körülbelül
öt másodperc alatt tudom csak eldönteni, hogy nevetni kezdjek-e az
ügyetlenségén, vagy éppen aggódni kezdjek el. De végül mégis az utóbbi mellett
döntve engedem el Ana kezét, és Christian karja után nyúlok, hogy még
véletlenül se essen hanyatt.
-
Bocs bátyó, nem volt direkt –
kérne elnézést Elliot, ha közben nem röhögné el magát. – Bocs, csak...
-
Inkább fogd be! – mordul rá Christian, akinek a szája szegletében ott
van a mosoly.
-
Jól vagy? – kérdezem aggódva, miközben a kis sebet figyelem, amelyet
éppenséggel az ajtó élének köszönhet.
Majd az
ajtó mellett lévő polcon lévő terítővel letörlöm a vért a homlokára. Legfeljebb
majd kimosom, vagy veszek egy másikat! – gondoltam magamban, a terítőt
látva.
-
Igen, jól vagyok – válaszolja, és az egyik kezével megfogja azt a
kezemet, amellyel éppenséggel a sebéből folyó vért töröltem le. – Köszönöm, Ana! – néz a szemembe.
A gyönyörű
szürke szempárja, ismételten örvényként szippantana magába, ha nem
emlékeztetném volna magamat arra, hogy éppenséggel nem vagyunk egyedül.
-
Szívesen – felelem, és közben kihúzom a kezemet az övéből.
-
Ana, kérlek vacsorázz velem holnap! – kérlelő tekintete arra késztet, hogy egyezzek bele az ajánlatába, de a józan
eszem azt súgja, hogy utasítsam vissza őt.
-
Nem lehet, Christian – mondom, és már épp azon vagyok, hogy kövessem
Ana–t és Elliotot, akik időközben kettesben hagytak minket.
-
Miért nem lehet, Ana? – kérdi, miközben visszaránt, és újfent a
karjaiban kötök ki.
Próbálom
magamat kiszabadítani a vaskarmai közül, de nem járok sikerrel, holott közben a belső ördögi énem hátra és előre szaltót hány, amiért újra „Ötven árnyalat”
tart a karjaiban.
-
Annyira hiányoztál, hogy azt el sem tudnád hinni – mondja a szemeimbe
nézve, amelyekből tudom, hogy őszintén beszél. – Ez a két év nélküled, maga
volt a poklok – pokla. Éjjel – nappal csak rád gondoltam, és a hiányod kishíján meg is ölt.
A szavait
hallva a lélegzetem a bensőmben szorul, és akármennyire is be szeretném fogni a fülemet, hogy ne halljam a hangját, mégis, elindít bennem
valamit... valamit, amire jelen pillanatban, nem tudok egy ésszerű
magyarázatot sem találni.
Mégis
mire akar ezzel kilyukadni? Lehetséges volna, hogy ő is ugyanannyira
szenvedett, mint én? Nem! Ez lehetetlen! Nem létezhet az, hogy ő is ugyanazon ment volna keresztül mint én.
Nem
akarok hinni a fülemnek. Még akkor sem, ha az igazat mondja. Egyet tudok...
még pedig azt, hogy minél előbb távol kell kerülnöm tőle.
-
Kérlek engedj el! – suttogom halkan.
A
kérésemnek eleget téve elenged, mire én felkapva a ruhám szélét, magam
mögött hagyom őt.
Amint
Kate-ék társaságához érek, lehuppanok az egyik székre, majd az asztalon lévő
teli pezsgős pohár tartalmát egyből a szám elé emelem.
Mégis mi
a fészkes fenének kellett neki azokat mondani, amiket mondott? Miért nem tudta
egyszerűen magában tartani? Vagy a jobbik esetben, miért nem tudott volna békén
hagyni engem? – ordítom magamban a kérdéseket, miközben még egy pohár
pezsgőért nyúlok...
Sziasztok!
Íme itt is van az újabb rész, amely szintén csak rövidke lett. De ha tudok, akkor még a hétvégén megpróbálok még egy részt hozni. De ezt nem tudom száz százalékosan garantálni. :/
Íme itt is van az újabb rész, amely szintén csak rövidke lett. De ha tudok, akkor még a hétvégén megpróbálok még egy részt hozni. De ezt nem tudom száz százalékosan garantálni. :/
Az előző fejezethez írt kommentekre válaszoltam, amelyeket nagyon szépen köszönök is. :)
S csak remélni tudom, hogy ez a fejezet is tetszeni fog nektek, a rövidség ellenére is.
Kellemes és szép estét kívánok. :)
Love_Day
Szia, nagyon jól sikerült ez a rész is. Remélem hamar jön a friss már nagyon várom...
VálaszTörlésSzia!
TörlésIgazán örülök, hogy tetszett ez a rész is. A véleményedet pedig, nagyon szépen köszönöm.
A friss fejezetet pedig igyekszem minél hamarabb hozni. :)
Üdv:Love_Day
Szia
VálaszTörlésGina vagyok ez fantasztikus volt, hirtelen nem is találom a megfelelő szavak arra amit érek most. Nagyon jól felépített és izgalmas részt hoztál nekünk. Na és ez az új arca Christiánnak teljesen elvarázsolt. Nagyon jó ötlet volt ez tőled amit egy gyermeteg vidám játékával koronáztál meg. Ana kontra Chrisitán páros nem csak engem de az esküvőt is feldobta. Remélem ezek után kap egy esélyt Chris Anatól. Kíváncsian várom a folytatást Pusza Gina
Kedves Gina!
TörlésNagyon szépen köszönöm, a véleményedet. Igazán öröm, és jó érzés, olvasni, hogy miket váltott ki a fejezet belőled is. :)
Igaz, bevallom őszintén, hogy tartottam attól, hogy esetleg a kis Ana és Christian játéka, esetleg nem nyeri el majd a tetszéseiteket.
De igazán szólva, nem akartam azt a Christian-t hozni, akit eddig meg ismerhettünk. :S
Amint tudom hozom is a folytatást.
És csak remélni tudom, hogy legközelebb is olvashatom majd a véleményedet. :)
Puszi
Love_Day
hali
VálaszTörlésbocs h csak most komizok de most van 1kis szabadidöm
nos a feji ááá isteni de nem is vártam mást
kicsi Ana és Gray elbüvölö
az ajto és Gray találkozása fantasztikus
nem is irok többet szupi volt
várom a kövit
üdv
Reni
ui. nos most is rövid volt de ezcsak neked nézem el
Kedves Reni(m)!
TörlésEgyáltalán nincs semmi gond, de harag sincs, az felől, hogy később komiztál. :) Örülök, hogy olvashattam a véleményedet most is. Amelyet nagyon szépen köszönök!
Örülök, hogy tetszett a fejezet, és a cselekmények is benne. Számomra ez igazi nagy öröm. :)
Nos igen... Christian és az ajtó találkozása... az csak úgy jött... bár ez nem vallana rá igazából... de rám vall.. már mint, hogy ilyen helyzetbe hozzam őt. ;)
Remélem, legközelebb is olvashatom majd a véleményed.
Az elnézést pedig, köszönöm! :)
Puszi
Love_Day
Szia!
VálaszTörlésEz a fejezet is nagyon jól sikerült. Christian aranyos így kedvesen (nem mintha a könyvbéli énjét nem szeretném), sokkal jobban áll neki. A kicsi Ana pedig egy tündér. A végén még ő hozza össze Christiant és Ana-t. :)Remélem, hogy Ana hamar észhez tér majd és megbocsát Christiannak. Látszik rajta, hogy még mindig szereti, de úgy látszik szereti túlbonyolítani az életét...
Kíváncsian várom a folytatást. :)
Love, Tamara Elizabeth Angel
Kedves Tamara!
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett ez a fejezet is. :)
Valóban én is szerettem, és szeretem is az aranyosabbik oldalát. Talán éppen ezért írtam is most őt le így. Igaz igyekszem el térni a könyvtől... de remélem senki sem bántja, ha esetleg néha - néha visszatér majd az a Christian, akit mindenki meg ismert már. :)
Nos... ki tudja... lehet, hogy ő fogja össze hozni őket... de az is megeshet, hogy csak közrejátszik majd... de ez még a jövő titka, még számomra is. ;)
Nagyon szépen köszönöm, hogy most is írtál. És csak remélni tudom, hogy legközelebb is olvashatom majd a véleményedet. :)
A folytatással pedig, ahogyan tudok, jövök.
Puszi
Love_Day
Szia!
VálaszTörlésEzt a fejezetet ( is) imádtam!! Komolyan függője leszek ennek a történetnek, mert minden fejezet végén bennem van az a bizonyos : még még még MÉÉÉG érzés. :D Amikor elolvastam hogy reagált Christian kicsi Ana-ra először ledöbbentett, aztán ha lehet még jobban beleszerettem a történetbe :) Végre Christian kimutatja az érzéseit! Amikor kis hijján vallomást tett hát nekem az volt a csúcspont. Kész. Elértem a folyékony halmazállapotomat :))) :D Nagyon bejött. Anastasia úgy is be adj a derekát és találkozik Christiannal. :)))
Siess a következővel is :)) Nagyon várom Puszi Forci :)
Kedves Forci!
TörlésIgazán, nagyon örülök annak, hogy ez a fejezet is elnyerte a tetszésedet, és hogy le is írtad a véleményedet. Amelyet, nagyon szépen köszönök is. :)
A szavaid/mondataid, pedig nagyon jól estek. Őszintén szólva, örömmel töltött el, hogy már így most az elején megragadott téged a történet. :)
Bevallom, szeretném Christian-t olyannak bemutatni nektek, mint amilyenből a könyvből, csak kevésbé ismerhettünk meg. Igaz még számára is, nehezebb és új érzés lesz ez az egész, érzés kimutatás... de ha valóban vissza akarja kapni Ana-t, akkor ezt meg kell tennie neki. Legalább is, ő így van ezzel. De majd a történetben, lassan - lassan, de kibontakozik majd... az ő érzései. ;)
Amint tudok, sietek és igyekszem is a következő résszel. :)
És csak remélni tudom, hogy legközelebb is olvashatom majd a véleményedet. :S
Puszi
Love_Day