Maybe the last post?

Drága Olvasóim!

Hogy ez lesz - e az utolsó bejegyzésem számotokra, avagy sem, nem tudom. Lehet, hogy igen. Lehet, hogy nem. 

Szerettem volna ha már az "új" történet prológusával, s az első fejezetével érkezhetnék most hozzátok. Amelyből az első fejezet már meg is van írva, és ki is van javítva. De csak ennyi van, és a másodiknak az eleje. De azontúl tovább, sajnos nem sikerült jutnom. Okok azok voltak s most is vannak. Az egyik az az, hogy nem voltam itthon a héten, a barátommal voltam a szüleinél akik Pesten laknak, így semmi esélyem, de még kedvem sem volt az íráshoz. De legalább volt időm szabadon gondolkodni is... hm... azt sem tudom, hogy hol kezdjem.

Bevallom jelen pillanatban saját magamat sem értem, így nyilván gondolhatom azt, hogy titeket sem kérhetlek arra, hogy megértsétek azt amit majd írni fogok.
Ugyebár azt mondtam s terveztem is, és hittem is hogy legalább a szabadnapjaimon tudni fogom majd írni a fejezeteket. De mégsem így lett. Erre mondhatni két ok is adódott. Az egyik az, hogy nem jutott rá időm. A másik pedig az, hogy amikor neki álltam volna az írásnak, egyszerűen nem ment. Egy olyan kapuba ütköztem amelyet nem sikerült átütnöm.
Az addig oké, hogy tudtam hogy mit akarok írni... mármint azon támponton szerint, hogy mit szerettem volna, hogy legyen a fejezetben. Vagyis a vázlat(ok) azok megvoltak... és amikor úgy volt azokat tovább írtam is... amolyan feltevésként, hogy mi volna hogy ha ez meg ez lenne benne, vagy történne meg majd.
A lehetséges ötletek felől semmi kétségem sincs, hogy ezzel lenne a gond. Hiszen folyton jár az agyam. De sajnos amivel itt a gondom van, az most nem csak az idő hiány... hanem az... a legnagyobb gondom, hogy amikor mondatokba kellene öntenem a szavakat s történéseket, akkor ott elakadok. Itt jön ez a kapu, amely miatt nem tudok egy épp kézláb mondatot összehozni. Keresem a megfelelő szavakat, amelyekből legalább egy elfogadható mondatot karistoljak össze... de nem megy. Nem sikerül...
Nem tudom, hogy mi történt... talán valahol legbelül már nem is akarok írni... vagy csak ezzel számolom el azt a veszteséget, hogy most nem tudok írni...
Pedig ha nem írok akkor itt van ez az íráshiány feelingem... de amikor meg írni akarok, akkor meg ez a hiány eltűnik.
De az is lehet, hogy csupán csak belefáradtam... de ez meg már hülyeség... hiszen már egy jó ideje nem is írtam, úgy igazán... de ki tudja... talán csak fejben nem tudatosult még bennem, hogy talán abba kellene hagynom az írást... legalábbis egyenlőre... :(
Őszintén szólva magam sem tudom, hogy miért történt s alakult ez így ki. De egyet tudok, ahogyan azt már a bétám is tanácsolta korábban, hogy ami nem megy, ne erőltessem túlzottan, mert akkor csak úgy fogom érezni, hogy csak csupán kényszer miatt csinálom azt amit, s nem pedig szívből, teljes beleéléssel. S talán ez volt az igazi legnagyobb hibám, hogy csak erőltettem ezt a dolgot, ha nem is írásban, de fejben biztosan...
És ez az egész engem most bánt, hogy így alakult. Nem is tudom elmondani, hogy mennyire. Őszintén szólva én örültem volna s örülnék a legjobban annak, hogyha ez az egész amit most így leírtam, az nem így alakult volna. De sajnos, meglehetősen így alakult.
Egy - egy alkalommal ezen az elmúlt és az előtte levő hetekben elgondolkoztam azon, hogy mi is legyen az írással... ahogyan felmerült bennem az a kérdés is, hogy meddig akarok én még írni... a válasz: nem tudom. Igaz eleinte benne volt az, hogy ameddig csak tudok és szeretnék, írni fogok. S ez meg is volt, egészen mostanáig... Talán, most jött el az az idő, hogy elég volt ennyi. S hogy éppen ez miatt is van az most, hogy már nem megy.
Csak azt tudom, hogy egyenlőre nem akarom erőltetni az írást...
Nem ígérhetek és nem is akarok olyasmit ígérni, amit esetleg úgy sem tudok megtartani. :/
Azt hiszem azt elmondhatom nektek, hogy ez az egész engem eléggé megvisel... amiért cserben hagylak titeket drága olvasóimat. Úgy érzem, hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy így hitegettelek titeket, mi szerint, hogy belekezdek az új történetbe (amelyet, képtelen vagyok most tovább folytatni)... s aztán meg mégsem írom tovább... :'(
Szörnyen érzem magam. Sajnálom. Sajnálom hogy ez történt, s hogy így alakult. Nem így terveztem.
Talán csak egy kis idő kell még, hogy "újra" kedvet kaphassak az íráshoz, vagy ahhoz, hogy abba hagyjam az írást... :/

Hogy hogyan ezután tovább? Az a jövő zenéje. Mindenesetre, köszönettel tartozom nektek azért amiért, számíthattam rátok, és amiért velem voltatok! KÖSZÖNÖM!

Búcsúzóul kívánok mindenkinek kellemes és szép hétvégét!

Candy D.