Part 14 (RÉSZLET)

Sziasztok! Ahogyan azt a chat - ben is írtam, a fejezet várhatóan szombaton avagy vasárnap érkezik. Bár az utóbbi napon lesz szerintem, ugyan is délelőtt melózom délután kettőig, utána pedig késő délutánra pedig a barátaimmal jövünk össze, ugyan is az egyikünknek a társaságban épp születésnapja lesz, amelyet meg is szeretnénk ünnepelni. Így valószínűleg, hogy vasárnap lesz friss. De addig is, előtte egy kis ízelítővel szeretnék szolgálni nektek a soron következő fejezetből, amely remélem tetszeni fog majd nektek. :) Ha kommentárban nem is jelzitek, legalább akkor egy (elolvastam) kattintással jelezzétek  hogy olvastátok és hogy tetszett is -e. Előre is köszönöm. :)

Íme a részlet: 

„Az elkövetkezendő egy órában erősen lehetett érezni azt a feszültséget, amelyet én éreztem attól a perctől kezdve, amióta Christian megcsókolt majd aztán magamra hagyott a fürdőszobában.

Próbáltam elterelni a gondolataimat róla azzal, hogy Pierre – t, kezdtem el arról faggatni  hogy milyen volt a mai napja, amiről izgatottan el is kezdett nekünk mesélni.

Elmesélte, hogy a minap felkereste egy újabb ügyfél, aki nem mellesleg egy fiatal francia énekesnő, és annyira megtetszettek neki a munkái, hogy arra kérte Pierre – t, hogy ő készítse el számára a szombat esti fellépő ruháját, aminek persze francia barátom nem tudott nemet mondani.

-          Akkor ezek szerint te divattervező volnál, vagy ruha készítő? – kérdezi meg tőle Christian, furcsa tekintettel.

-          Is – is. Mindkettő – feleli büszkén, amely során én is az voltam rá.

-          Annyira büszke vagyok rád – ölelem meg, és közben lopva Christianra pillantok, akinek az álla újból megfeszülni látszódik.

-          Tudom, tudom drágám! – mosolyog rám Pierre amikor elengedjük egymást, és egy puszit nyom az arcomra, amely során Mr. Grey – nek már nem csakhogy az ajka feszült, hanem a szemei is szikrákat szórnak felénk.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy egy cseppet sem élvezem a mostani helyzetet, ugyan is számomra is tagadhatatlan, még mindig odáig vagyok érte, de úgy érzem, jobb is, ha ő erről semmilyen módon nem szerez tudomást...”

Szeretettel: Love_Day