Part 15 (RÉSZLET)

Helló, helló! Mint azt az elmúlt teljes fejezetek előtt megszokhattátok, úgy most is egy kis ízelítővel szolgálnék nektek. :) A teljes fejezetet pedig ha tudom, akkor holnap hozom, de meglehet, hogy egy - két nappal csúszni fogok, amiért előre is az elnézéseteket kérem. :$

Na és akkor lássuk azt a részletet: 

"Nincs más ahhoz fogható érzés, mint amikor az emberben a feltétlen szabadságvágya egy egészséges adag bosszúvággyal keveredik.

A székemre akasztott táskámat olyan hévvel kapom fel a vállamra, hogy máskor igencsak meglepődnék magamon, azonban a mostani helyzetben egy cseppet sem ez izgat a legjobban.

Miközben a visszafele ugrándozó Ana elébe megyek, megpróbálom elfojtani a dühömet  mert attól félek, hogy mindjárt elsírom magam. Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühős vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó.

De nem szabad! Nem fakadhatok most sírva! – tiltakozom magamban hevesen a könnyeim ellen, miközben elengedve a fülem mellett Christian idegesen könyörgő hangját, megragadom az időközben, hozzám közelebb kerülő lányom kezét, majd a kocsim felé húzom őt.

-          Mami, mi a baj? Miért sietünk így, és hol van Christian? Ő miért nem jön velünk? – ostromol meg a kérdései sokaságával kíváncsian, amikor beültetem a kocsiba.

-          Nincs semmi baj, kicsim! Christian... – amikor kiejtem Ötven árnyalat nevét, elcsuklik a hangom. – Neki, nos dolga akadt, így elkellet mennie – hazudom összeszorított fogakkal, közben pedig ezer és ezer szitkot szórok magamra.

Nem akartam neki soha hazudni, és bár most sem akarok, mégsem tudom csak úgy megmondani az igazat.

Mégis hogy mondhatnám el neki, hogy azért kellet eljönnünk a fagyizóból, mert hirtelen a semmiből megjelent az asztalunknál az a gyerekmolesztáló nőszemély? Aki miatt az lett Ötvenből, aki?

Sehogy!..." 

És mielőtt búcsúznék, szeretném a figyelmetekbe ajánlani egy barátnőm blogját, amelyet a mai napon nyitott meg.

http://tiacriticis.blogspot.hu/

Legyen szép estétek!

by: Love_Day